| 2006. november 9., csütörtök |
 |
| »
| |
 |
| |
miért kell újra írnom...
Megpróbálom röviden, mert azt hiszem, már nem is akarok róla beszélni. A sztori úgy nézett ki múlt szombat óta, hogy aznap este odaadtam neki a könyvet amit vettem, nagyon nézett, aztán mondta, hogy ő az ilyenekben nem hisz, meg ez hülyeség, szóval pasi duma. Mondtam, nem érdekel, ezt nem lehet megoldani belülről. Legalább kezdje el, és ha 5 oldal után sem talál benne SEMMIT akkor abbahagyhatja. Aztán még egy csomót beszélgettünk. Montdam, hoyg akkor most van 4 napja egyedül…Vasárnap írt este, hogy kocsival megyek-e, vagy elvigyen a bőrönd miatt. Írtam, hogy megoldottam.Hétfő reggel írt – a szokásos jó reggelt sms-ben – hogy elkezdte a könyvemet és többször 5 oldalon van már túl…ennek nagyon örültem. Amikor hitelen előbbi járattal mentünk el, és neki is írtam, azt írta jó utat, stb és „sokat gondolok rád. Szerdán megyek érted.” Később, hogy szóljak, ha rendben megérkeztem, és végig ilyesmi, kedvesen, törődően, amit én nem viseltem túl jól, nem is sokat reagáltam rá. Utána jött az az sms amit neked is elküldtem. Az után is még végig édes-kedves sms-ek jöttek, jó reggelt, hogy vagy, hogy telik a napod, stb.Tegnap este ugye kijött értem, és foglalt asztalt egy perzsa étterembe. Úgyhogy beszélgettünk sokat. Végül én hoztam fel, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha megszakítanánk vhogy a kapcsolatot, és tőlem függetlenül gondolkodna. Tisztáztunk sok mindent, hogy mit kell tudnia, én mit gondolok, hogy állok ehhez, mit érzek, miért csinálom ezt úgy, ahogy csinálom. Azt hiszem jobb ez így. Ő is tudja, hogy vmi nagy gáz van vele. Maga mondta, hogy olyan, mintha jó dolgában nem tudná, mit csináljon. De ez most mind ismeretlen terület neki, olyan dolgokat érez, él meg most, amiket még sosem, és nem tud velük mit kezdeni. Hosszú…Mindegy, én azt hiszem, kicsit sok ez most nekem, jobb kiszállnom. Nagyon nehéz volt benne lenni, és ebben a bizonytalanságban élni. Így is az van, de legalább vhogy távolabbról. Mondtam, hogy ne kommunikáljunk, ha vmi nagy történés van, amiről tudnom kell, majd szóljon. De nem tudom mi ez, erről nem esett szó. Hogy ez szakítás, vagy szünet, vagy mi, az mindegy. Csináljuk, ahogy érezzük. Megpróbálom az egészet a lehető legjobban kezelni és feldolgozni magamban, de nem tud nem fájni. Ez egy ilyen játék. Vmi oka biztos van, miért kapom ezt. Pillanatnyilag ennyi elég. A végén úgyis kiderül, ez mire volt jó az élettől a számomra.
|
|
|
 |
|
|
Nick
E-mail